A meddő párkapcsolat
A gyermektelenségért vagy a feleség, vagy a férj okolható, de az is lehetséges, hogy a termékeny házastársak csak együtt terméketlenek /külön-külön nemi társsal akár sikerülhet is a terhesség/.
A meddőségnek elsődleges és másodlagos válfaját különbözteti meg a szakirodalom. Az előbbiről akkor beszélnek, ha a védekezés nélküli közösülések ellnére egy év alatt nem esik teherbe a még sohasem fogamzott nő. A meddőség akkor másodlagos, ha a nőnek már volt terhessége, de ez nem ismétlődik meg az egy éven belül. Az orvosi statisztikák azt mutatják, hogy ez sajnos nem ritka dolog. /A fejlett országokban a nők 10–15 százaléka meddő, s ez igen nagy rész, hiszen csak az Egyesült Államokban csaknem ötmillió nő életét keseríti meg (közülük 2,2 millió elsődleges, míg 2,7 millió másodlagos meddőségben szenved).
A teherbe esés feltételei
Meddőség akkor következik be, ha a házastársak nemi szerveinek szerkezete vagy működése rendellenes, illetve egyikük olyan lelki zavarban szenved, amely megakadályozza a fogamzás bekövetkezését.
A teherbe eséshez tehát ép és rendesen működő nemi szervekre van szükség. Női oldalon a köztiagybeli hipotalamusz, az agyalapi mirigy és a petefészek megfelelő hormonjainak hatására a petefészekben pete kell érjen, s annak akadálytalanul el kell jutnia a petevezetéken át a méhbe, s közben meg kell termékenyülnie. Nemi hormon idézi elő azt is, hogy ekkorra a méh nyálkahártyája felkészüljön a megtermékenyült petesejt befogadására. (Természetesen az is a hormonoktól függ, hogy a nő ki tudja-e hordani a magzatot).
A férfi termékenysége a herékben képződő hímivarsejteken múlik. Ezeknek közösüléskor a nő hüvelyébe jutnak, onnan vándorolnak arra a helyre (többnyire a petevezeték felső szakaszára), ahol a petesejttel összetalálkozva elvégzik biológiai feladatukat, a megtermékenyítés.
Említendő a hüvelyi nyák (cervixnyák) is, amely elősegíti a hím ivarsejtek előrehaladását. /Elvétve a meddőség azon is múlhat, ha olyan ellenanyagok vannak benne, amelyek a nő számára testidegen hímivarsejteket hatástalanítják./
A meddőség okai
A női meddőségnek fő oka, ha a petefészekben nem érik meg petesejt, s ha a tüszőrepedés (ovuláció) elmarad. Ez rendszerint a havi vérzés hiányával vagy csökkent mennyiségű vérzéssel mutatkozik. Ezt főként a hormonális rendszer hibás működése okozza, s a hiba a hipotalamuszban ugyanúgy előfordulhat, mint az agyalapi mirigyben, a pajzsmirigyben, a mellékvesekéregben és magában a petefészekben.
A pajzsmirigy túlzott vagy jóval csekélyebb hormontermelése szintén vérzéshiányra, szabálytalan havi vérzésre és meddőségre vezethet.
A mellékvesekéreg veleszületett vagy daganat miatti túlzott működése a férfihormonok termelésének fokozódása révén avatkozik be a tüszőérésbe és repedésbe, emellett a havi vérzési ciklusba. Ugyanez mondható el arról a petefészek-betegségről (PCOS) is, amelyben több tömlő (ciszta) figyelhető meg, s a vérben nő a férfihormon mennyisége. A PCOS betegségben szenvedő nők 74 százaléka meddő, 61 százalékán fokozott szőrnövekedés és pattanásképződés figyelhető meg, 51 százalékuknak nincs havi vérzése, 41 százalékuknak pedig rendellenes a menstruációja.
A női meddőségnek a hormontermelő mirigyeken kívüli okai is lehetnek. Gyakori, hogy a petevezeték átjárhatósága például gyulladás, vagy összenövés miatt elzáródik. Ilyenkor a megtermékenyült petesejt elakad benne, ami méhen kívüli terhességet eredményezhet (ha nem veszik időben észre – a nő életét is veszélybe sodorhatja).
Szintén meddőséget eredményezhet, ha valahol a méhen kívül rendellenesen méhnyálkahártya fordul elő. Az endometriózis az esetek egyharmadában tünetek nélküli. A valós tünetek között említendő, hogy a betegek 65 százaléka fájdalmas, 10 százaléka pedig szabálytalan havi vérzéssel bajlódik, s az egyharmaduk a közösülésben sem leli különösebb örömét, mert az fájdalommal jár.
A méh ritkán marasztalható el meddőség ügyben, mert ez fejlődési rendellenesség (például kétszarvúság) és simaizomdaganat (mióma) esetén is bekövetkezhet. A tapasztalatok szerint ilyenkor viszont sajnoa gyakoribb a terhesség megszakadása, mint ép szerkezetű méh esetén.
Az is meddőségre vezethet, ha már öregek a petefészekben levő petesejtek (a nő 35–40 évesnél idősebb), mert nehezebben termékenyülnek meg, s gyakori, hogy megtermékenyülésük után az osztódásuk (barázdálódásuk) leáll. De arra is akad példa, hogy a ritka közösülés rossz időzítése a meddőség oka. A nő ugyanis csak a tüszőrepedés után 6-12 óráig fogamzóképes, ha tehát ebben az időszakban nincs a párjával nemi kapcsolata, akkor nem is számíthat arra, hogy teherbe esik.
A férfi magától értődően meddő, ha nem képződnek hímivarsejtjei, vagy képződnek, de azok életképtelenek. Közrejátszhat a meddőségben a merevedés hiánya (az impotencia) csakúgy, mint a lágyéksérv. Ajánlatos odafigyelni a túlzott alkoholfogyasztásra és az erős dohányzásra is (ez a hímivarsejtek mozgását károsítja). Ezeken kívül bizonyos gyógyszerek és a forróvizes fürdőzés, szaunázás sem tesz jót a férfi termékenyítőképességének.
A meddő házaspárt vizsgáló orvosnak sok mindenre tekintettel kell lennie, mire rájön, hogy mi a baj oka. Ebben nemcsak a páciensek kikérdezése van a segítségére, hanem a fizikális és a laboratóriumi vizsgálatok eredményei is. (A kezelés módja a kórismétől függ.) Biztató, hogy a megfelelőképpen kezelt meddő házaspárok nagy részének előbb-utóbb gyermekáldásban lesz része.
Utolsó hozzászólások