Erről eltérőek a vélemények. Van, akinek a szervezetét igencsak megterheli a stimuláció alatt bevitt "lórúgásnyi" hormon mennyisége, és ún. hyperstimuláció lép fel. Ennek elkerülése érdekében a kezelés alatt 2-3 naponta ultrahanggal követik a peteérés folyamatát.

Van, aki épp ellenkezőleg reagál: sehogy. Ilyenkor leállítják a stimulációt, majd egy következő ciklusban új gyógyszerekkel próbálkoznak.

Viszont hogy reagál a női szervezet hosszú távon? Ezzel kapcsolatban most találtam ezt a cikket:

Nem okoznak rákot a méhen kívüli megtermékenyítéskor használt gyógyszerek - állapította meg egy átfogó dán tanulmány.

A kutatók több mint 54 ezer nő esetét vizsgálták meg, aki 1963 és 1998 között kaptak kezelést lombikbébi-program keretében. A vizsgálat eredményei szerint a gyógyszerektől nem nőtt a petefészekrák kockázata.

Három évtizede folyik a vita a méhen kívüli megtermékenyítést elősegítő gyógyszerek esetleges rákkeltő hatásáról. Számos tanulmány is készült a témában, de ezek eredménye sokszor egymásnak ellentmondó.

A dán vizsgálat során átlagosan 16 éven át kísérték figyelemmel a méhen kívül megtermékenyített asszonyokat. A kutatók szerint még azoknál sem növekedett a rák kockázata, akik tíznél is több alkalommal kaptak kezelést. Ahogy azoknál sem, akik többszöri kísérlet után sem estek teherbe – írja a Független Hírügynökség.

Továbbra is folytatják a kutatást, mivel az asszonyok közül sok még nem érte el azt az életkort, amelyben a petefészekrák leggyakrabban jelentkezik.

A dán kutatásról a British Medical Journal című orvosi lapban jelent meg beszámoló.".

Forrás:

www.babanet.hu

Szóval úgy tűnik, megnyugodhatunk :)