Már a kifejezés, "meddőségi centrum" sem a legszerencsésebb: leghelyesebb lenne mondjuk "Fertilitási Központ"-nak, "Termékenységi Intézetnek" keresztelni azt az intézményt, ahol a gyermekre vágyó párokon segítenek! Ami viszont biztos: a lombik-centrumok nem holisztikus szemléletűek, hiszen a nyugati orvoslás alapján folyik a gyógyítás, tehát a Test - Lélek - Szellem egységéből inkább csak a testi oldalra koncentrálnak. (Azt sem mondják el feltétlenül, hogy a különféle hormonkezelések bizony elég nagy hangulati ingadozást - sírógörcsöt, depressziós tüneteket is - okozhatnak! Pedig, ha az ember erre előre felkészül...!)

Mi van akkor a lélekkel?

Mindannyian, akik ezen keresztülmegyünk, jól ismerjük a szívszorongató érzést: "Mi van, ha nem sikerül?", "Hogyan fogom én azt feldolgozni", és még sorolhatnánk...Márpedig ezek a gondolatok mindenki fejében megfordulnak. Már maga az a tudat is, hogy "meddő vagyok", súlyos, sokszor nehezen feldolgozható lelki teher! Mikor látjuk, hogy körülöttünk már mindenki terhes (a szomszédasszonyka is, aki 1 hónapja ment férjhez), és a családban is bejelenti valamelyik sógor, hogy jön a kistesó, mi pedig az elsőre várunk hosszú évek óta: ezek kemény dolgok.

Sajnos a közvetlen környezet a legkegyetlenebb (tisztelet a kivételnek)! A meddőséggel küzdő párnak sokszor osztják a jobbnál jobb tanácsokat: így meg úgy kell szexuális életet élni, ezt egyél, azt igyál, stb. Az is gond, ha a család pl. világnézeti okból nem fogadja el, hogy a mesterséges megtermékenyítés már szinte "természetes" dolog, és az így fogant babák is ugyanolyanok, mint spontán jött társaik így a pár kicsit magára marad: nincs, akivel beszélhetnének a dologról, hiszen otthon ezt titkolni kell...

Általában a pár női tagját viseli meg jobban a dolog. Talán az anyai ösztön is belejátszik, és nyilván a hormonok is, hiszen a nő biológiailag rövidebb ideig termékeny, mint a férfi. És mint tudjuk: korábban kizárólag a nőt tartották felelősnek azért, ha egy házasságban nem született utód (ma már tudjuk, hogy 50-50% a férfi-női meddőség aránya, sőt!)

A lelki gyógyulásért tehát nekünk kell tennünk! Mindenkinek meg kell küzdenie ezzel (van, aki könnyebben viseli, de sajnos súlyos depresszióhoz is vezethet), meg kell találni azt a módot, azt a lelkiállapotot, amelyben -egymás kezét fogva - kibírjuk, feldolgozzuk e nehézségeket.

Néhány gondolat-ébresztő tipp:

1./ Kibeszélni-kibeszélni-kibeszélni!!! Létkérdés, hogy osszuk meg egymással (vigyázat: ne egymás fejéhez vagdaljuk!!!) érzéseinket, gondolatainkat! Ha magunkba fojtjuk, az csak halmozódik, és előbb-utóbb kitör!

2./ Ha a család nem befogadóképes, ne erőltessük: az ő jóváhagyásuk nem szükséges, a megerősítést ilyenkor máshol kell keresni!

3./ Ez nem szégyen!!! Ha jólesik, és akad olyan barát/barátnő, akiben megbízunk, bátran beszéljünk róla, ez is segíthet!

4./ Sok olyan fogamzással, terhességgel, meddőséggel foglalkozó internetes oldalon böngészhetünk, ahol fórumokon sorstársakkal cserélhetünk információkat: kit hol kezelnek, hogyan válasszunk orvost, kinél mi segített a várva-várt terhesség létrejöttében!

5./ Szükség esetén ne habozzunk segítséget kérni!!! Akár pszichológust, akár alternatív segítőt (pl. kineziológus) választunk, a lényeg, hogy megtaláljuk azt a helyet, ahol a kezelések/beszélgetések után úgy érezzük: nincs is semmi baj, minden szépen megoldható, nem vagyunk egyedül! (Néha jót tesz, ha az ember alaposan kisírja magát, de ez nem mindig elég!)

Összefoglalva: a meddőségi kezelés egy hosszú, rögös út. Ha erre lélekben is felkészülünk, számítunk rá, hogy sokáig is eltarthat, az sem lesz olyan fájdalmas, ha nem elsőre sikerül! Éljük úgy az életünket, mint azelőtt, hogy ez a probléma kiderült volna! Járjunk moziba, vacsorázni, kirándulni, mosolyogjunk sokat, szeressük egymást és ha nem esik jól ismerősök-rokonok kisbabáját látogatni: ne tegyük, hisz az a lényeg, hogy kiegyensúlyozottak legyünk: ez segíti majd (nomeg a pozitív gondolkodás) a mi kisbabánk megfoganását is! :)

Legközelebb az orvosi vizsgálatok áttekintését folytatjuk, és közkívánatra:

A CHAT FOLYTATÓDIK! :) Pénteken 14-15 között Mindenkit szeretettel várunk!